Kötészeti eljárások összehasonlítása – melyik illik az Ön nyomdatermékéhez?

Mi a kapocsfűzés: A kapocsfűzés olyan kötészeti eljárás, amelynél a hajtott íveket két vagy több drótkapocs fogja össze a gerinc mentén. Elsősorban 8–80 oldalas füzetek, prospektusok és magazinok készítésére használják.

A kapocsfűzés a nyomdai kötészet egyik legrégebbi és legelterjedtebb módszere. Más néven hátdrótfűzés, irkafűzés, irkatűzés, drótfűzés, gerincfűzés vagy drótkapcsos fűzés is szokás hívni. Jellemzően az alábbi termékeknél alkalmazzák:

• folyóiratok, magazinok
• reklámkiadványok
• brosúrák
• katalógusok

Az eljárás lényege, hogy az egymásba illesztett íveket egyetlen munkafázisban, drótkapcsokkal rögzítik a gerinchajtás mentén. A drót jellemzően két ponton szúrja át a hajtást, majd a belső oldalon visszahajlik. A fűzést követően már csak a háromoldalú vágás van hátra, ezzel kész is a termék.

Fontos szabály, hogy a kapocsfűzött kiadvány oldalszámának mindig néggyel oszthatónak kell lennie – önálló, páratlan oldal tehát nem lehetséges (kivéve a kihajtható melléklapokat, az ún. kihajtókat, a borítón vagy a belíven). A maximális oldalszám a papír súlyától függ: minél vastagabb a papír, annál kevesebb oldal fér el biztonságosan a fűzésben. Egy praktikus változat a gyűrűs lyukasztásos fűzés, ahol a kapcsok kifelé hajlított füleket alkotnak – ez lyukasztás nélkül teszi lehetővé az iratrendezőbe fűzést és archiválást.

Mi a ragasztókötés: A ragasztókötés olyan kötészeti eljárás, amelynél az összehordott könyvlapokat ragasztóval fogják össze és ragasztják be a könyv borítójába. Általában 2 mm vastagság fölött beszélünk könyvről. Elsősorban 40 oldaltól több oldalszám esetén szokásos a ragasztási technológia alkalmazása.

A ragasztókötésnél a kiadvány lapjait ragasztóanyag tartja össze – ez adja tartós formáját. Ideális megoldás árukatalógusokhoz, folyóiratokhoz, nagy terjedelmű brosúrákhoz, puha kötésű könyvekhez és reklám-kiadványokhoz.

A gyártás során az egyes hajtott íveket egymás mögé rendezik, ez adja a belívet. Hogy a ragasztó mélyen behatolhasson a papírrostok közé, a gerincet lemarják, felérdesítik, majd eltávolítják a keletkező papírport. Csak ezután viszik fel a ragasztót a gerincre, ezután a még nedves ragasztóra rápréselik a borítót, végül jön a háromoldalú vágás.

Kétféle ragasztóanyagot használnak: a hotmelt (olvasztott) ragasztás olcsóbb, de kevésbé tartós megoldás – rövidebb élettartamú kiadványoknál érdemes választani. A PUR-ragasztás drágább, cserébe jóval tartósabb, ezért magasabb minőségi elvárású vagy nagy terjedelmű kiadványokhoz ajánlott – itt kb. 72 órás szárítási idővel érdemes számolni.

A ragasztókötéshez legalább néhány milliméteres gerincvastagság szükséges, ezért kis oldalszám és vékony papír esetén technikailag nem mindig kivitelezhető. A belívben viszont különálló lapok és eltérő papírtípusok is szabadon keverhetők.

Mi az ívragasztás: Az ívragasztás olyan kötészeti eljárás, ahol a hajtott lapokat kevés ragasztóanyaggal fogják össze. Jellemzően 8–16 oldalas reklámkiadványok és egyszerű tájékoztató anyagoknál használják.

A kedvező árú hajtásragasztást gerincragasztásnak vagy ívragasztásnak is nevezik. Elsősorban egyszerű, rövid élettartamú reklámanyagoknál alkalmazzák: alacsony oldalszámú prospektusoknál, direkt marketing anyagoknál, reklámküldeményeknél és újságmellékleteknél. Borító nem illeszthető hozzá.

Ennél az eljárásnál a ragasztót még hajtás előtt, a leendő hajtásvonalakra viszik fel – az íveket tehát először összeragasztják, majd ezután hajtják és vágják. A hajtás típusától függően ívnyomtatásnál nyolc-, tizenkét- vagy tizenhat oldalas kiadványok készíthetők, nagyobb terjedelemhez tekercsnyomtatás szükséges. A papírsúly ideális esetben 80 és 135 g/m² között mozog. Tekercsnyomtatásnál ezt a technikát jellemzően nagy, 50 000 példány feletti példányszámoknál, gyakran egy gépsoron belüli (inline) folyamatban alkalmazzák.

Mi a tömbragasztás: A tömbragasztás olyan kötészeti eljárás, ahol az összehordott lapok valamelyik oldalát olyan ragasztóval fogják össze, hogy könnyen leválaszthatók legyenek. A lapok száma 10-től akár 1000-ig is lehetséges. A legismertebb formája a pincérblokk vagy tépőtömb.

A tömbragasztás egyszerű és költséghatékony kötészeti megoldás. Olyan rövid élettartamú kiadványoknál használják szívesen, ahonnan a felhasználó egyenként szeretné kitépni a lapokat: jegyzettömbök, indigós nyomtatványok, íróasztali jegyzetalátétek, oktatási segédanyagok, utalványok, kuponok és belépőjegyek esetén.

Tömbragasztásnál csak a gerincre kerül ragasztóréteg, a lapokat előtte élre vágják. Az egyes lapok összerendezése csak akkor szükséges, ha a tömbön belül eltérő motívumok szerepelnek és íves ofszettechnológiával nyomtatják őket – digitális nyomtatásnál ez összerendezés nélkül is megoldható. Opcionálisan szürkekartont is ragaszthatnak a merevítéshez, illetve borítót is lehet hozzáilleszteni. Mivel a lapoknak egyesével kell kiválniuk, alacsony tapadóerejű ragasztót alkalmaznak.

A tömbön belül különböző papírfajták is használhatók, a mázolatlan papírok különösen jól beválnak. Magas papírsúly és túl sok oldal viszont a ragasztó idő előtti kifáradásához vezethet: a lapok akaratlanul is kiválhatnak a tömbből.

Mi a cérnafűzés: A cérnafűzés olyan kötési eljárás, ahol a hajtogatott lapokat egymás mellé helyezik és összevarrják. Az így kapott könyvtestet a borítóba beragasztják. A minimális oldalszáma általában 48 oldal, míg a maximális oldalszáma körülbelül 1000 oldal (vagy maximum 6–9 cm-es gerincvastagság). Elsősorban kemény borítós könyvek esetén alkalmazzák.

Cérnafűzésnél az egyes íveket cérnával varrják össze. A cérnával fűzött kiadványok rendkívül hosszú élettartamúak, viszont a gyártásuk munkaigényes és drágább – ezért elsősorban igényes, magas minőségű kiadványoknál alkalmazzák: képes albumoknál, Bibliáknál, művészeti albumoknál, szépirodalmi kiadványoknál és katalógusoknál.

A folyamat során először minden ívet külön-külön hajtanak, majd összerendezik és egymáshoz varrják őket. Ebből alakul ki a könyvblokk, amelynek gerincét beragasztják, majd háromoldalúan vágják. Az összevarrt és beragasztott könyvblokkot ezután különféle borítókba – akár keménytáblás borítóba is – illesztik; ezt a lépést szokás a borító és a blokk "összeházasításának" is nevezni.

A kapitálisszalag, a könyvjelző szalag és a fűzőcérna színe szabadon választható egy széles palettáról, a huzat- és borítóanyagok, valamint a belíves papírok választéka is rendkívül nagy. A terjedelem tekintetében sincs komoly korlát: akár 1000 oldal felett is stabilan összefogható a blokk.

Mi a spirálkötés: A spirálkötés olyan kötészeti eljárás, ahol a lapokat kilyukasztják és egy dróttal összefűzik. Elsősorban 2–250 lapot lehetséges összefűzni. Ideális prezentációkhoz, jegyzetekhez és naptárakhoz.

A spirálkötést Wire-O kötésnek, dupla ikerspirál kötésnek, drótkamm-kötésnek vagy fém gyűrűskötésnek is nevezik. Az eljárás során egy fémdrótot vagy drótfésűt húznak át a blokkba előzőleg kilyukasztott lyuksoron. Gyakran alkalmazzák naptáraknál, szakácskönyveknél és kottafüzeteknél, oktatási kézikönyveknél, jegyzettömböknél, értékesítési dokumentációknál és brosúráknál.

A spirálkötéshez lyuksort stancolnak a könyvblokkba és – ha van – a borítóba is. A kör alakú lyukakon keresztül ezután egy drótspirált csavarnak be, a drót végeinek átformázása biztosítja, hogy a lapok ne tudjanak kicsúszni.

Egyetlen más kötészeti eljárás sem kínál ennél jobb nyitási tulajdonságot: a lapok teljesen laposan fekve maradnak, sőt akár teljesen hátra is hajthatók. A maximális oldalszám a spirál átmérőjétől és a papírsúlytól függ – nagy átmérőjű spirálnál és alacsony grammsúlynál akár több száz oldal sem jelent problémát. A blokkon belül eltérő nyomathordozók és különálló lapok is alkalmazhatók. Felnyitáskor egy kis eltolódás jelentkezik: a gerincen áthúzódó motívumok nem záródnak pontosan egymáshoz.